Az erdei állattól a sztyepplakóig
Habár a mai lovak elődei egészen lassan és folyamatosan fejlődtek, különböző típusokra osztjuk őket, hogy fejlődéstörténetüket áttekinthetőbbé tehessük.

Egy furcsa család
Bármennyire valószínűtlenül hangzik is az orrszarvú és a tapír a ló közeli rokona!A patások közös elődje, a Condylarthrus 75 millió évvel ezelőtt élt, és 60 millió évvel ezelőtt halt ki.A kis, kutya nagyságú állatnak minden mancsán öt ujj volt, s ezek nagyon kemény, pataszerű körmökkel voltak ellátva.Tőle származik az  Eohippus, amely körülbelül 60 millió évvel ezelőtt jelent meg.Ő a mi lovaink közvetlen elődje, és számos változata volt.

A "hajnal lova"
A Észak-Amerikában fellelt csontvázaknak köszönhetően meglehetősen pontoson rekonstruálni tudták az Eohippus, a "hajnal lova" küllemét: alig volt nagyobb, mint egy róka (magassága 36 cm lehetett), és súlya csupán öt kilogramm volt.Az elülső lábain négy-négy, de a hátsókon már csak három-három vastag körmű lábujj helyezkedett el.Az evolúcióban a környezetnek meghatározó szerepe van, ezért feltételezhető, hogy az Eohippus élőhelye a laza talajú őserdei területekre és vízpartokra is kiterjedhetett.Lábujjai és ujjpárnái az iszapos, mocsaras helyeken is átsegítették.Fogazata módfelett alkalmas volt az alacsonyabb cserjék puha lombjának felaprítására.

Egyre gyorsabb futó
A Mesohippus, az Eohippus utóda mintegy 40-25 millió évvel ezelőtt élt, és nagy mértékben tovább fejlődött.Lábai hosszabbak voltak, mint az elődeié, és már 50 cm magasra nőtt.A lábain már csak három-három ujj volt.Ez azt jelenti, hogy kemény talajon élt, és lényegesen gyorsabban tudott futni.Fogazata, állkapcsa is erősödött, és meg tudta enni a cserjét és az ágakat is.A Miohippus és a Parahippus, a Mesohippus közvetlen utódainak esetében ezek a tulajdonságok még nyilvánvalóbbak lettek.Az egyre hosszabb lábak egyre gyorsabb futókká tették ezeket az őslovakat.

Csoportosan élő állat
A Meryhippus a sztyeppén nem tudott elrejtőzni ellenségei elől, az állatok tehát csapatokba verődtek, mivel közösen jobban ellenőrizhették a környéket, hamarabb felismerték a veszélyt, és elriasztották ellenségeiket.A csordaösztön ekkor fejlődött ki az őslovakban.

Alkalmazkodás a sztyeppi életmódhoz
A Meryhippus marmagassága már csaknem egy méter volt.Hosszú lábain három lábujj helyezkedett el, de csupán a középső lábujj ért a talajhoz.Mivel a sztyepp füvével táplálkozott, és fejét fel kellett emelnie, hogy környezetét is megfigyelhesse, a nyaka is fejlődött és erősebb lett, és a szemek helyzete is módosult.Az állkapocs szintén átalakult, mivel a sztepp füve az erdők lombjával ellentétbe rágós és kemény volt.A fogak a rágástól erőteljesen elhasználódtak.Ezeken a pontokon a Meryhippus már nagyon hasonlított a mai lovunkra.

A dédapa
Körülbelül tízmillió évvel ezelőtt jött létre a Pilohippus.Ő a mai ló tulajdonképpeni közvetlen elődje, és körülbelül hasonlóak voltak már az arányai is.Marmagassága 120 centiméter volt.A tudósok szemében ő képviseli az első láncszemet a ma ismert lovak fejlődésének útján mivel már csak egyetlen, patával körülvett lábujjon közlekedett: megszületett az első egyujjú patás.A Pliohippusból alakult ki lassanként az "igazi" ló, s vele a mai lovakat is magában foglaló faj, Equus caballus.

Jó tudni!
A fejlődés: a kései miocénban a Mesohippusnak egy mamuttermetű változata is megjelent, és az idők során a család más ágai is továbbfejlődtek.Létrejött az Anhitherium, a Hypohippus és a Hipparion.Az évszázadokon át tartó, kalandos fejlődéstörténet még ma is tovább zajlik.A mai lovak nagyban különböznek azoktól a lovaktól, amelyek néhány száz évvel ezelőtt éltek, és a jövőben valószínűleg még tovább fognak változni.

Közelnézet
Ha egy állatfaj fejlődéstörténetét szemléljük, figyelembe kell vennünk, hogy az éghajlat az idők során mennyire megváltozott.Ez pedig a vegetáció átalakulásához vezetett.Az állatoknak a túlélés érdekében újra és újra alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez, a környezethez.